– Kész, ennyi volt, velem nem fognak tovább szórakozni! – jelentette ki az egyik kis kaposvári vegyesbolt üzemeltetője. – A dohányboltokkal elvitték a forgalmam hatvan százalékát, ugyanis aki bejött cigiért, vett még ezt-azt mellé, most pedig arra akarnak kényszeríteni, hogy százötvenezer forintért vegyek egy új pénztárgépet, pedig a mostani alig másfél éves, s még körülbelül négy évig használható lenne. Ja, és fizessek havonta, hogy online-kapcsolatban lehessek az adóhivatallal. Komolyan mondom, tényleg úgy érzem, azt akarják kipróbálni, mennyit bír el a kiskereskedő! Hát én eddig bírtam, bezárom a boltot, még ha nem is tudom, mihez kezdek a jövőben...

A boltos reakciója messze nem egyedi jelenség: az adóhivatalhoz bekötött pénztárgépek kötelezővé tétele megannyi kisvállalkozó számára az utolsó csepp a pohárban. Az egyik kaposvári pénztárgépekkel foglalkozó kereskedésbe eddig húszan vitték be régi – illetve az új rendelkezések szerint nem megfelelő – masinájukat, s adták le végleg, befejezve ezzel eddigi gazdasági tevékenységüket. Bár hivatalosan az állam ötvenezer forinttal támogatja a gépcseréket, a kereskedők és vállalkozók szerint a régi leselejtezése, az új hitelesítése elviszi a hozzájárulás nagyjából felét, s így – tevékenységtől függően – akár többszázezer forintos költséget jelet számukra a kötelező váltás.
Melyet eredendően április végére tervezett a kormányzat, ekkorra kellett volna a kereskedőknek és vendéglátósoknak rácsatlakoztatniuk pénztárgépeiket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) számítógépes rendszerére, aztán, mivel a gépek hitelesítése, engedélyeztetése és gyártása csúszott, előbb július 1-re, majd nyár végére tolták ki a türelmi időt, a legújabb verzió szerint pedig december 31-ig kell minden érintettnek megfelelnie a követelményeknek, s szeptember 30-ig elegendő csak regisztráltatniuk magukat a NAV-nál. Ez a regisztráció szükséges aztán, hogy megrendeljék új gépüket – hogy ezt mikorra tudják forgalomba állítani, még a pénztárgépüzletekben sem tudják, ugyanis egyes masinákat még mindig csak engedélyeztetnek a gyártók...

– Százharmincezer plusz áfa lesz az új pénztárgépünk – mondja a kaposvári nagypiac egyik zöldség-gyümölcs kereskedője. – Darabonként, ugyanis van egy másik árushelyünk is, melyhez szintén kell egy masina, azaz nekünk nagyjából 350 ezer forint lesz az átállás.
Mellyel amúgy érdemben nem változik meg a tevékenységük, hiszen eddig is napi zárást végeztek a pénztárgépükön, mely négyezer zárásra hitelesített, s mivel nemrég lépték túl a kétezret, öt évig még használni tudták volna. Ennek ellenére megrendelték az újakat, félnek ugyanis a várható szigorú ellenőrzésektől.
– Persze nem mindenki ilyen óvatos, mint mi – folytatta a kereskedő. – Sokan eddig is nyugtával dolgoztak, s így nem kell váltaniuk, mások pedig, akik pénztárgépet használtak, vissza akarnak térni a nyugtához.

– Ezt kellene nekünk is – szólt közbe a társa. – Beszervezni egy őstermelőt, s annak a nevén futna a vállalkozás, s máris mentesülnénk a sok hülyeségtől. Nézzen körül a csarnokban, akadnak itt jó néhányan, akik papíron őstermelők, noha panelben laknak, s földet csak cserépben látnak. És persze árulják a banánt meg a citromot...

A csarnok melletti ruhasor árusai közül sem mindenki sietett regisztrálni a NAV-nál, főként, hogy nem is tudják, érinti-e őket a változás.
– Fogalmunk sincs, hogy ez a bódé üzletnek számít vagy szimpla asztali árusításnak – mondta egyikük. – Ha utóbbi, elég, ha nyugtát adunk, ha előbbi, kell a gép. Felmentünk a NAV honlapjára is, de nem lettünk okosabbak. A tevékenységi kör szerinti besorolás alapján a ruhanemű-árusításhoz kell pénztárgép, viszont ha mindez asztalról történik, nem kell foglalkoznunk a cserével.
Nem véletlen, hogy eddig sem használt mindenki pénztárgépet, s ők a jövőben sem érzik magukat érintettnek.

– Talán ha negyed órája járt itt egy hölgy az egyik pénztárgépes cégtől – állította egy ruhaüzletes férfi –, s kiderült, mindennel együtt 120 ezer forintba kerül nekünk az új gép. Szívtam a fogam, de mit tehetek, félek, hogy megbüntetnek, s az sokkal jobban fájna anyagilag. Persze az kiderült, hogy nem igaz a 12 fajta választható gép, még a kereskedők sem láttak ennyit, s azt sem tudta megmondani a hölgy, mikor kapom meg az új masinát.
Ahogyan a gépkereskedők sem. Akiknek amúgy maguknak kell igényelniük a gépenkénti 50 ezer forintos támogatást, s amíg a pénz megérkezik, nekik kellene meghitelezniük a gépek beszerzését. Hogy aztán mikor kapják vissza a pénzüket, egyelőre nem tudják, csak az adminisztrációs többletmunkával szembesültek.

– A múlt héten az utcán állt a sor – mondta Gerhart Regina, az egyik kaposvári pénztárgép bolt és szerviz társtulajdonosa –, elképesztő mennyiségű papírmunka szakadt a nyakunkba, persze pénz nélkül, hiszen még csak a megrendeléseknél tartunk. S eddig a nagyjából kilencszáz ügyfelünk közül még csak 342-en hozták be a regisztrációs kódjukat, s 136-an rendeltek új gépet. Persze hozzák a régieket is, melyeket februárig kell leselejtezni vagy működésképtelenné tenni, azaz még kemény hónapok várnak ránk. Csak éppen az elmúlt fél évben alig volt megrendelésünk, hiszen mindenki kivárt, nem vettek új gépet a kereskedők, azaz a tartalékainkból éltünk. Ráadásul rajtunk csapódik le minden, nekünk panaszkodnak az emberek, s persze rajtunk kérik számon az árakat, pedig ezek a masinák szabott áron mennek. S azért ilyen drágák, mert csak a beltéri egység 80 ezer forint plusz áfa bennük.
Nem véletlen, hogy a nagypiaci ruhaárusok közül a százezres tétel és az állítólagos havi háromezer forintos online kapcsolati díj hallatán már eldöntötték, bezárják a boltot, illetve nem nyitják újra, amikor a ruhasor a piac közepére, a kultúráltabb ruhaudvarba költözik át.

– Megyek vásározni – jelentette ki egy középkorú férfi. – Igaz, hogy a környéken csak heti három-négy alkalom adódik majd, hogy árulhatok, de nem kell ennyit adminisztrálnom, s fizetnem. Mert ezeket a tételeket már egyszerűen lehetetlenség kigazdálkodni.
A vevőkörük ugyanis már eddig is a szegényebbek közül került ki, nem véletlen, hogy a piaci ruhaárusok évek óta nem emeltek árakat. Az árrés viszont szűkült, a nyereség éppen elég volt a megélhetéshez, mostantól azonban már nem mindenkinek éri meg a kereskedés.

– Nemcsak nekik, nekünk sem – mondta a csarnokban egy zöldség-gyümölcs kereskedő. – Amúgy sincs pénze az embereknek, így az áremeléssel csak elriasztanánk a megmaradt vevőket. A költségek viszont folyamatosan nőnek, s ezt nem nézi senki sem. Amikor áruért mentünk, eddig 14 ezer forintot fizettünk havonta az autópályán, most az útdíj alkalmanként ennyi, s havonta nyolcszor-kilencszer kell kifizetnünk. Ehhez jön még a pénztárgépcsere, az online díjak, mintha itt csak úgy teremne a pénz. Persze tudom, valahonnét vissza kell szedni a rezsicsökkentéssel kieső bevételeket, csak azt nem fogják fel, ha a kiskereskedőket tönkreteszik, nem lesz egyáltalán, aki adót fizessen. S akkor nem lesz miből látványpolitizálni sem...