Miközben – a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. tájékoztatása alapján – a halászok jobb híján telepi és tógazdasági munkát végeznek, továbbra sincs döntés a balatoni halgazdálkodás jövőjéről. A zrt. vezetése arra számított, hogy még a választások előtt megszületik az ide vonatkozó kormánydöntés, ám ez nem történt meg, így a következő kormányra maradt a feladat, az új kabinet azonban az elképzelések szerint csak a május 25-i EP-választás után kezdi meg munkáját. Arról hallani egyébként, hogy Fazekas Sándor marad a területért felelős miniszter, ez pedig azt vetíti előre, amit a tárcavezető többször is hangoztatott azok után, hogy decemberben leállította a balatoni halászatot: a tisza-tavi tóhasznosítási modellt tartja kívánatosnak a Balatonon is. Megírtuk korábban, hogy a nonprofit zrt. kész tervekkel rendelkezik a halgazdálkodás átalakítására, e szerint mind az állított hálós busahalászattal, mind a vontatott hálós keszeghalászattal végleg leszámoltak, ígéreteik szerint halászmódszerrel 2014-ben csak angolna kerül ki a Balatonból.

Vagyis a „balatoni hekk” szezonja előtt állunk: nemhogy busa-, de keszeg-, süllő-, és pontyhalászat sincs, sőt, várhatóan a legkorábban a nyár elejére valószínűsíthető kormánydöntés után sem lesz, a tóparti vendéglősök és halsütödések ezért törölni kénytelenek kínálatukból a balatoni halat. Egy déli parti éttermest idézve: „ez bizony hungarikum”. Új megvilágításba helyezi azonban a kérdést egy „halászatközeli” szakember lapunk felkérése nyomán elvégzett számolása: süllőből 2013-ban 2,5 tonna volt a hivatalos fogás a Balatonon, azaz ennyi volt legálisan beszerezhető, ám csak a kétnapos szigligeti süllőfesztiválon elfogyott közel ez a mennyiség. – A további időszakokban milyen süllőt kaptak a vendégek balatoni süllő címen? – tette fel a kérdést szakértőnk, aki mindjárt három verziót föl is vázolt: idegen vízből származó, például olcsó ukrán süllőt, bizonyos szálkamentes hal (például tengeri sügér) filéjét, esetleg horgász-halász fogásból illegálisan (például rapsicoktól) beszerzett, valóban balatoni süllőt.

Balatoni szakemberünk szerint ugyanilyen számítás a pontyra is levezethető volna, vagyis az igazi kérdés az: mit is kínáltak eddig balatoni halként a vendéglősök? Úgy véli (ezzel persze nyilván számos tóparti vendéglátós szakember nem ért egyet), hogy aki remek halétkeket készített eddig is, ahhoz ezután sem aszerint térnek be a vendégek, hogy az étlapjára balatoni süllő, vagy csak egyszerűen süllő lesz írva...

Egy másik, a balatoni halászat berkeiben szintén jártas nyilatkozó pedig arról beszélt lapunknak: a balatoni halgazdálkodásra (telepítésre, őrzésre, stb.) fordítható források döntő hányadát a horgászok befizetései adják, teljesen természetes tehát, hogy a horgászok igényeihez igazodjék a halgazdálkodás. Így aztán az egyes éttermesek által úgymond tengeri mintára szorgalmazott piaci értékesítési célú halászat nagyfokú jogsérelmekkel és jókora anyagi kártétellel járna.
Azaz „balatoninak” valóban csak a hekk marad...