Megint petíciót fogalmaztak az önkormányzatnak, amit a napokban juttattak el a városházára, több mint kétszáz aláírással.

– Ez eddig a legtöbb! – jelenti ki diadalittasan Kozák Istvánné „főszervező” a hajdani Anci kocsmában, ahol már nem először jönnek össze röpgyűlésre a városrész lakói. Gyakorlott tiltakozók a törekiek, legutóbb két éve ilyenkor petícióztak és 2011. novemberében még tiltakozó felvonulást is tartottak a buszállomás és a városháza között (eredménytelenül persze, mert ettől még nem lett gyakoribb buszjáratuk). Kozákné mutatja, hogy most is elhozta akkor és ott „felavatott” kötényét, amire az van írva: „Töreki tarackok, kiirthatatlanok.”

S valóban, hiszen a jelek szerint nem adják fel, a főszervező mutatja például Démuth Pál alpolgármester két évvel ezelőtti, neki címzett levelét, melyben az áll: ha bármikor valós igény jelentkezik a tömegközlekedés sűrítésére, akkor újból foglalkozik a témával a siófoki képviselő-testület. – Most itt van kétszázvalahány aláírás, ez vajon elég hozzá? – kérdi.
– Magam is fent ültem a buszon, amikor utasszámlálás volt és akkor valóban csak hárman-négyen utaztunk rajta – emlékeztet egy asszony arra, hogy a képviselő-testület azzal indokolta a járatcsökkentést: nincs kihasználva a töreki busz. – De például a múlt pénteken, a fél háromkor a városba induló buszon megszámoltam: harmincan voltunk.
– Ez nem buszprobléma, hanem egészségügyi, szociális kérdés is – így egy másik hölgy. – Azt már megszoktuk, hogy szombaton és vasárnap egyáltalán nem jár a busz, hogy kuncsorogni kell, hátha valaki autóval bevisz bennünket. Sokaknak kell laborba, orvoshoz menni (a doktor néha rendel itt is, de például csak receptet írhat, beutalót nem), egyéb ügyeket intézni. Reggel hatkor mehet be, mert akkor van busz, és délután kettőig várnia kell, mert csak akkor tud visszajönni. Közben egy teljes munkaidő eltelik. Mindez Siófokon, a Balaton fővárosában, 2013-ban.

– A petíciónk alapvető kérése az: állítsák vissza hétköznaponként az elvett fél nyolcas járatot, meg a párját, ami tizenegy tájban indult vissza a buszpályaudvarról – tájékoztat Kozák Istvánné. – Minden portára bekopogtattunk aláírásért, s közben tizenhat pontban írtuk össze, hogy mit kifogásolnak még a törekiek.
Egy férfi áthidaló megoldással áll elő: kérjék azt, hogy egyes távolsági buszjáratok térjenek be Törekibe, de lehurrogják.
– Normális telefon és internet sincsen – tágítja a képet Vámosi Lajosné. – Vezetékes vonalunk nincs; évek óta levelezek a szolgáltatóval, de az a válaszuk, hogy nincsen szabad érpár. A mobiltelefon sem működik már a kocsmától fölfelé, a kertben kell ide-oda szaladgálni, hogy legyen térerő.
– Az a baj, hogy nem töreki az önkormányzati képviselőnk! – szól közbe valaki, de Vámosiné azzal folytatja: – És azt hogyan lehet megengedni a 21. században, hogy a szennyvíz az úgynevezett természetvédelmi területre folyjon? Csatorna nincs, az illetékesek talán azt gondolják, hogy mindenki rendszeresen szippantat drága pénzért?