– Fúrnak már?
– Remélem, hogy most már nagyon rövid időn belül; nem hiszem, hogy nálam jobban akarná bárki, hogy befejeződjön az új szárny építése és működjön az új sürgősségi osztály – felelte Inczeffy István. – Arra várunk, hogy megtörténjenek a talajmechanikai vizsgálatok, a fúrások, hogy biztonsággal ki lehessen jelenteni: az épület állni fog, alapjai rendben vannak. Amint van eredmény, azonnal folytatódik az építkezés.

– Mely minőségi ugrást jelenthet orvosnak, betegnek...
– Ezért is várjuk nagyon. Nem foglalkozom vele, hogy mi miért történt, ki hibázott, előre nézek. Sürgető azért is, mert a sürgősségi betegfogadó hely, az ambulancia ma ideiglenes helyen működik és nem csak az, hanem más részlegek, szakrendelések is. Ez kényelmetlen nekünk is, a betegeknek is. A többmilliárdos beruházás egyáltalán nem csak a sürgősségi osztály építését jelenti, hiszen egyebek között új műtőblokk is épül, az intenzív osztályt teljesen felújítjuk, más osztályok is korszerűsödnek, megújul az eszközpark, azaz a 21. századi európai elvárásoknak megfelelő kórházunk lesz.

– Szép feladat a „belakása”, de az átvett örökség is éppen olyan szép, mint amilyen nehéz: a siófokit ugye „mintakórházként” szokták emlegetni, melynek (csodák csodája) nincs adóssága...
– Amikor még csak megbízott főigazgatóként ténykedtem, már akkor első dolgom volt a működés átvilágítása, azonnal azt kerestük, mit kell tennünk annak érdekében, hogy a gazdasági stabilitást megőrizzük.

– És ismeri már a „titkot”?
– A nagyon szoros, mindennapi kontroll a legkisebb kiadás, minden egyes számla felett. Ez persze csak csapatmunkában megy.

– Vagyis az új orvosigazgató, Nagy Gábor minapi kinevezése után lesznek más változások is a vezetésben?
– Egyedül egy főigazgató nem tud boldogulni. Akkor lesz teljes a vezetés, ha lesz gazdasági és ápolási igazgató is. Az a legfontosabb feladatunk, hogy annak az alapjait megteremtsük: a siófoki kórháznak hosszú távra legyen jövője, a dolgozóknak biztos munkahelye.

– A siófoki azért mindig több volt, mint egy a sok vidéki kórház közül...
– Igen, kicsivel többek szeretnénk lenni, mint egy átlagos vidéki kórház, hiszen helyt kell állnunk a turizmus miatt megnövekvő nyári forgalomban is. Ahogy erősödik a turizmus, úgy nő évről-évre a nyári betegforgalmunk is. Erre is fel kell készülnünk, és arra is, hogy egyre több a fesztivál, ez pedig a megszokotthoz képest más típusú ellátás nyújtását is igényli esetenként. Ezért már a következő szezonra másként kell felkészülnünk, például kibővített ügyeleti szolgálattal. De nagyon sok más elképzelésünk is van, tudjuk, hogy mik az elvárások, igények, hol szükséges szakmai előrelépés. A kommunikációt is javítani kell, tegyük magunkat szimpatikusabbá, legyünk empatikusabbak a betegekkel; nagyon fontos a jó szó, a biztatás, a mosoly is. Áttekintjük az előjegyzési rendszerünket is és változtatunk rajta, a modern világ követelményeinek is meg kell felelnünk; az internet ma már nem luxus, azon keresztül is elérhetővé kell tenni magunkat.

– Hosszú ideje készül csúcsvezetői pozícióra, vagy hirtelen döntött?
– Arról, hogy a főigazgatói posztot megpályázom, csak a második kör előtt döntöttem, az első pályázati körben nem is indultam. Amúgy már 1996 óta részt vettem a főorvosi értekezleteken, később már érdekvédelmi vezetőként a kibővített vezetői üléseken is ott lehettem. Sok problémával találkoztam ezáltal, s az ember elképzelései is változnak közben, mert a „barikád” másik oldalán állva szembesülhettem azzal is: a vezetői oldalról mi lehetséges és mi nem. Még Varga Ferenc bízott meg az orvosigazgatói feladatokkal, volt tehát előzetesen rálátásom. Amikor úgy döntöttem hogy pályázom, azt mondtam: a kórház sorsát a szívemen viselem, fontos számomra a jövője, itt szeretnék dolgozni továbbra is és sokáig, elhivatottnak érzem magam, hogy az intézmény jövőjét formáljam, hozzájáruljak az új fejlesztési tervekhez és a megvalósításukhoz. Volt olyan kolléga, aki azt mondta: nem tudod, mit vállaltál. De, pontosan tudom, ezt feleltem neki. Ha sikerül szakmai színvonal-emelkedést elérni, amit a betegek is észlelnek, elégedett leszek.

– Ma milyen ellátást kapnak a betegek Siófokon?
– Tisztességeset. Jól tudjuk, hol kellene javítanunk. Az ellátási palettát is bővítenénk, de persze ennek a finanszírozás határt szab. Olyan beavatkozásokat kezdtünk (például a sebészet, az urológia, a nőgyógyászat területén), melyeket nem finanszírozott a biztosító, de finanszírozhatóvá tettük.

– Elődje, Varga Ferenc rendszeresen rendelt a bőrgyógyászaton, ön is lejár majd az intenzív osztályra?
– Igen, de nem a napi munkából, hanem az ügyeleti ellátásból veszem majd ki a részem, ennél több aligha fér bele.

Inczeffy István

Az orvosi egyetemet még Erdélyben végezte 1987-ben, azt követően jött át Magyarországra, s munkahelyet keresve talált Siófokra, a város kórházára. Huszonhárom éve ennek. „A sors irányított ide, szimpatikus volt, amit Siófokon ajánlottak.” Aneszteziológiai és intenzív terápiás szakorvos, az aneszteziológiai és intenzív betegellátó osztály vezetője lett, ezzel együtt évekig higiénikus főorvosként is ténykedett, később érdekvédőként az orvosi kamara helyi és megyei munkájába is bekapcsolódott. Még elődje, Varga Ferenc bízta meg az orvosigazgatói feladatok ellátásával, az elmúlt hónapokban megbízott főigazgatóként ténykedett. Felesége a beosztottja: szakasszisztens a fizioterápián. Lánya egyetemista, fia középiskolás. Hobbija a sport.