– így látja a lapunknak interjút adó Schmidt Jenő, aki azt is elmondja, hogy miért olcsóbb a nyugat-balatoni térségből Ordacsehi, vagy Som helyett a távoli Kaposmérőbe szállítani a szemetet. A tabi polgármester – úgy is, mint a nyugat-balatoni hulladékgazdálkodási társulás alelnöke – elárulta: nem kizárt, hogy a hetvenegy önkormányzat alkotta társulásuk hamarosan tulajdonjogot szerez a mérői létesítményben, „mert ma a lerakó birtoklása a kulcs”.

– A nyugat-balatoni önkormányzati társulás új cége Ordacsehi és Som helyett Kaposmérőbe szállítja a szemetet, mert így olcsóbb. Hogyan lehetséges ez?
– Úgy, hogy a somi és ordacsehi lerakóktól tonnánként 12-15 ezer forintos árajánlatot kaptunk, a kaposmérőitől lényegesen olcsóbbat, tehát még a fuvarköltséggel együtt is megéri – felelte Schmidt Jenő tabi polgármester, a nyugat-balatoni hulladékgazdálkodási társulás alelnöke, a legnagyobb országos önkormányzati érdekvédelmi szövetség (TÖOSZ) elnöke. – Más kérdés, hogy a somi és ordacsehi lerakó a miénk, az önkormányzatoké, a siófoki AVE Zöldfok Zrt. csak üzemelteti 2018-ig az eszközeinket (járműveket, lerakókat). Az árképzés a jelek szerint nem egyforma. A tonnánkénti hatezer forintos lerakási adót mindenütt be kell fizetni az országos hulladékügynökség számlájára, ez tehát az alap. Nyilván mások azonban az egyéb üzemeltetési költségek, más a nyereségtartalom, és számunka nem mindegy, hogy a harmincezer tonna éves mennyiségen nyerünk-e tonnánként ezer forintot vagy sem? Ez a mostani helyzet persze nem tart örökké.

– Mire készülnek?
– Egyrészt arra, hogy egyszer csak hozzájutunk ahhoz, ami bennünket illet (lerakók, járművek, az autókat most béreljük, de hirtelen sok jelent meg a piacon, így aztán ez is olcsó), de ennél is előbb depókat alakítunk ki, többet is a régióban, az autókból első körben ezekbe rakják majd le a hulladékot. Kétségtelen: a lerakó birtoklása ma a kulcs, hogy ne legyünk kiszolgáltatva. Kaposmérőben már most sem vagyunk, de nem lehetetlen, hogy hamarosan tulajdonjogot is szerzünk a létesítményben.

– Sok helyütt az országban önkormányzati, vagyis adófizetői kiegészítésre szorulnak a veszteséges szolgáltatók. Megéri tehát az új szisztéma az önkormányzatoknak?
– Ma még talán nem, de egy-két év múlva szerintem már igen, ha a jogszabályi környezet és a struktúra is változik. Túl hirtelen, egyik pillanatról a másikra szakadt a nyakunkba az új rendszer, hiszen nemrég még a lerakóépítéseket támogatták, ma meg már adóval sújtják a lerakást, ám hiába áll hegyekben a szelektíven gyűjtött PET-palack, ha nincs megfelelő piaca. Egyelőre csak néhány új cég lesz, amelyik veszteség nélkül megúszhatja. A miénk például, amelyiket már eleve úgy alakítottuk ki hogy tudtuk, mennyi bevétel várható és ahhoz igazítottuk a költségeket. Mert megfordult a gondolkodás, mostantól a bevétel a fix, nem a költség. Azok a cégek is „megúszhatják”, amelyeknek a területén magas volt a díj, cserében azonban arról le kell mondani, hogy igazgatóhelyettes üljön az irodában egymillió bruttóért, meg hogy falunapokat, sportklubokat támogassanak. Bércsökkentés, létszámleépítés – ilyesmiről még nem szólnak a hírek, pedig lesz, ahol meg kell lépni.

– Az idénre befagyasztott díjak jövőre hogyan változhatnak?
– Az országos közműhivatalnak novemberre kell asztalra tenni a differenciált díjjavaslatát, átvilágítva a szolgáltatókat. Ekkor ki fog derülni az is, hogy hol mi okozza a veszteséget. Nagy mértékű díjnövekedéssel nem számolok, a struktúrát azonban át kell alakítani, mert e nélkül újratermelődhetnek a veszteségek és akkor örökké politikai kérdés lesz, hogy kisegítik-e a bajban lévőket. Sok mindent újra kell gondolni. A zöldhulladék- és szelektív gyűjtést, az edényzetméreteket, a különféle technikák bevezetését. Óva intenék a sokat emlegetett súlyméréstől, mert a hulladékszállítási költségek hetven százaléka akkor is fix, ha egy kiló szemetet sem rak ki a polgár, ugyanakkor magyar gondolkodással egy csapásra felszaporodna az erdőszéli szemét... Az azonban megoldandó, hogy tudni lehessen, pontosan hol mennyi szemét képződik, így más módon lehessen szerződni az egyedül élő idősekkel. Létkérdés, hogy a hulladék hetven százalékát lerakás helyett valamilyen módon hasznosítani lehessen. A válogatóműveken kívül ezért szerintem szükség lesz három szemétégetőre is az országban.